Nyár van. Süt a nap, és én a fűben fekve gondolataimba merülök. Néha rászáll egy légy a lábamra, de mit sem törődve az egésszel, csak nézelődöm. A felhőket bámulva látom, ahogy a szél mozgatja őket, a madarak pedig mindennek ellenállva csak repülnek és repülnek. Jó lenne madárként szemlélni az életet, gondolom ekkor. Jó lenne szállni a magasban, világot látni. Elkalandozok ezen egy darabig, majd hirtelen eszembe jut: máris madár vagyok, bár engem nem a szárnyam repít, hanem a fantáziám. Mégis eleget tesz a kérésemnek: képzeletem sodor mindefelé a világban arra, amerre épp most nem vagyok.

Régebben, a kinézetük miatt szerettem a fiúkat. A környezetemben még a mai napig is vannak olyanok- elég sokan- akik meglátnak egy srácot, kívülről ideális, onnantól kezdve az a lány szerelmes, és megbolondul azért a pasiért, akit nem is ismer. Így megy ez... Ezt csináltam én is, de rá kellett ébrednem, hogy ez nem így működik. A külcsíny nem számít- mondják sokan. Mikor ezt mondták nekem, magamban nevettem, hisz hogy szerethetném azt, aki nem olyan, mint az álombeli hercegem? Hogy hiheti ezt bárki is, és ami a legfurcsább, hogy képes erre bárki is? Aztán jött ő, akivel csak leveleztem. Sokáig nem is tudtam, hogy hogy néz ki, de beleszerettem a betűibe. Minden mondatot és szót, amit az ő keze írt, szentnek tekintettem. Azután jött a nagybetűs találkozás, és nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Egyáltalán nem volt izmos, nem volt zöld szeme, sötétbarna haja, ahogy azt jósoltam. Ennek ellenére mégis szerettem. Oda voltam érte, és amikor ránéztem- megláttam hogy még is mennyire szép... és mennyire szerethető. Egyszerűen tökéletes. 
Rájöttem, hogy valóban nem számít hogy néz ki szerettünk, mert a szeretet megszépít, ahogy a jó tulajdonságok is ugyanezt teszik. Ha a szíved tiszta, ha az almafa gyökere egészséges... akkor annak a fának szép termése lesz. Vagy ha nem is lesz szép, akkor is tetszeni fog, mert az lesz a te Egyetlen és Klónozhatatlan Almafád.  

Ezt a két szót szinonimként használják az emberek, pedig nem lenne szabad. Hisz hibátlan ember nincs, de tökéletes van. Bontsuk le Ádám és Évára. Amikor Isten megteremtette őket, azt a két TÖKÉLETES embert hozta létre, akik gondoskodnak a teremtett világról. Isten nem hibátlannak teremtette őket, mert ha így lett volna, akkor nem lett volna hajlamuk a rosszra. Megadta nekik a szabad akaratot, és hajlamosak voltak arra, hogy tiltott ösvényen járjanak. Így aztán amikor a Paradicsomból kitiltatott, gyűltek a rossz tulajdonságok, de egyensúlyban maradtak a jóval. A tökély ez, és nem a hibátlanság. Tökély, ha irányítani tudod cselekedeteidet, egy szintre tudod hozni az ellentéteket... a jót és a rosszat. Hibátlan ember azért nem létezhet, mert ha csak jó tulajdonság lenne, elöntené az emberek szívét a pökhendiség, az egoizmus... és átalakulna ez az egész könyörtelenséggé. Jegyezd hát meg, van tökéletes- azaz pont jó, nekünk kellő- mindenből. Ember, állat, rajz, könyv... teljesen mindegy, de hibátlan nincs.

Arra lennék kíváncsi, hogy pontosan mit is érzel irántam. Talán ez segítene döntenem abban, hogy ÉN mit érzek. Szeretlek. Tudod jól, hogy ez így van, de nem tudom már pontosan milyen módon nyilvánul meg a szeretet itt bent... a szívemben. Időtlen-idők óta ezen töprengek, de nem találok megoldást. Egyik szavam a másikat üti. Hát mondd meg végre, mit érzel? Talán én is ugyanazt. 
Szívemben már meg van a válasz. Tudom a megoldást, tudom, és ismerem az érzéseimet, de valami blokkolja az utat, hogy eljusson ennek a tudata az agyamba. Annyi biztos, hogy mindent megadnék érted. Bárkit, és bármit megölnék, ha rád támadna, megvédenélek, óvnálak mindenféle veszélytől. Látod milyen furcsa? A lány védené meg a fiút? Badarság... vagy talán még sem annyira?
Zakatol az agyam éjjel-nappal, próbálom megszerezni az információt, próbálom a szívemet megnyitni, hogy őszinte lehessek saját magamhoz, de annyira mélyre rejtettem az összes érzelmem, hogy nem megy. Ha kinyitnám, minden egyszerre akarna kizúdulni. Azt pedig nem tehetem. Csak egyet akarok tudni. Mit érzek irántad? Ezt pedig rajtad keresztül tudhatom csak meg. TE mit érzel irántam? Szeretetet vagy pedig szerelmet?
Tudom, ez is botor kérdés... mert látom a szemedben, látom a gesztusaidban... egyszóval látom rajtad. Csak mondd ki, kérlek, s talán akkor kinyílik a kapunak az a rése, melyen épp csak a jelenlegi megoldás fér ki. Mondd ki, és azonnal válaszolni fogok rá: van-e esélyünk egymással szemben, vagy nincs.
Teljesen össze vagyok zavarodva. Ott az az őrjítő érzés, hogy ha rádnézek, megnyílik alattam a föld, de mégsem süllyedek el, remeg a lábam, de mégsem esek össze... és ez az érzés olyan felemelő... olyan csodálatos. Úgy érzem, mintha a közeledben nem lenne mitől félnem. A sziklaszirt szélén állok, de ha te ott vagy, nem zuhanok a mélybe...
Bár soha nem vesztünk össze, békében élünk jelenleg. De ha felbolygatjuk az érzéseinket, ha mindketten ráébredhetünk egy titkolt érzelemre.... talán semmi nem lesz úgy, ahogy most. Mindenben ott a rizikó. Talán szép jövőnk lesz együtt... Talán nem. Ez a sok "talán"... Nem bírom már őket. Nekem egy biztos pont kell végre!
Szavaimből úgy hangozhat, szerelmes vagyok. Tudod hányan állítottak tükör elé, és hányan kérdezték meg, hogy értem- e miről beszélek? De semmi nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. De ha nem vagy hajlandó válaszolni- amit a szemedből szintén ki tudok nézni- akkor ne is mondj semmit. Ne. Mostmár késő, tényleg ne szólj. Egyszerűbb lesz minden, ha az én érzéseimet kiiktatjuk egy primitív, de hatásos módszerrel, melynek eszköze a kés.
Szelemem... barátom... mindegy már kicsodám.
Ég veled.

Tudtam, de nem akartam tudni. Egyszerűen nem vettem arról tudomást, hogy mi forog körülöttem. Ekkora baj az, ha valaki mást is szeretek? Ekkora baj, ha nem csak egy embert vagyok képes szeretni, hanem egyszerre többet is, ráadásul őszintén? Miért kell ennyire önző világban élnünk? Miért kell mindent kisajátítani, csak önös célra használni a másikat? Miért nem lehet beletörődni abba, vagy esetleg elfogadni, hogy a világon többmillió ember él, és nem csak ő, nem csak az az egy?
Bűn, hogy szeretem? Zárjanak börtönbe, végezzenek ki, csináljanak velem amit akarnak, de az iránta érzett szeretem örök, és a halálon túl is tart! Akár tetszik, akár nem, fenn a mennyben, vagy a pokolban, teljesen mindegy hogy hol, de ugyanúgy szeretem majd, mint a földi életben, vagy talán még jobban.


És most, hogy bekövetkezett, hogy elhagytatok mindannyian az önzésetek miatt... Most érzem igazán, hogy szabad vagyok. Eddig mindannyian húztatok magatok felé, ki akartatok sajátítani. De ennek már vége. Kemény árat fizettem, és még fizetek mindezért, de azt hiszem megéri. Már tudom, ki az, akire akkor is számíthatok, ha a többiekre nem. És miért? Mert ő végre viszont szeret... és őszintén.

Gondolkoztam, és rájöttem valamire. Éreztem, hogy ez a nyár másmilyen lesz mint a többi, tudtam hogy szembe kell néznem valamivel, de hogy pontosan mi is ez, csak sejtéseim vannak. Mint előzőleg írtam, talán szembe kell néznem azzal a fájdalommal, hogy elveszítem Őt, akiért mindenem odaadnám. Ha ez bekövetkezik, azt hiszem értelmetlen lenne tovább élnem, és utánamennék. Ezt tudják a barátaim is, ezért azt hiszik, csak Őt szeretem, és más nem is érdekel, pedig ebben nagyot tévednek... Túlságosan nagyot. Amikor a fejemhez vágták hogy akkor menjek csak Hozzá, nekik így nem kellek, egy világ dőlt össze bennem, de siekrült összeszednem magam így tanév végére: Viszsaszereztem a barátokat, akiket igazából el sem veszítettem, csak hanyagoltuk egymást egy időre. Ellentétet írtam most, de a világ csak abből áll!
Az a feltételezésem a nyárral kapcsolatban, hogy végleg elveszítem a szeretteimet, életem értelmetlenné válik, s hajlamos leszek olyan gyáva és ocsmány dolgokra, amikre eddig sosem, vagy csak egy-két "véletlen" folytán voltam képes. 
Ez a nyár nagy vízválasztó az életemben. Most fog kiderülni, ki lesz belőlem, mi lesz velem. Három választási lehetőségem van: Vagy elküldöm Őt, így elkerülöm azt a fájdalmat, hogy ő már nics többé, vagy vele együtt szenvedek, próbálom széppé tenni utolsó heteit, és ha bekövetkezik... vagy utánamegyek, vagy nem. Ezeket az állaáspontokat a megmaradt talán barátnak mondható személyeknek már elmondtam, ők mind arra szavaztak, hogy legyek vele az utolsó pillanatig, és utána majd ők segítenek nekem. De teszek az ő segítségükre, ha nem hozzák Őt vissza nekem! Erre pedig senki nem képes! Teszek az egészre, nekem Ő kell, és nem más! Egyik tanárom szeirnt majd lesz más, akit ugyanígy fogok szeretni. De könyörgöm, Ő egy pótolhatatlan ember! Senki más nem helyettesítheti! Értse már meg a világ!
Ez a nyár a gondok nyarává válik. Ez a nyár kicsit sem lesz olyan felhőtlenül boldog, mint azelőtt. A családom elhagyott, velük sem lehetek, a barátam leszarnak... tisztelet a kivételnek. Három emberrel beszéltem eddig a nyáron. Ennyire nem érdekel senkit, hogy hogy vagyok. És ha eljön az az idő, hogy írom a búcsúlevelemet, ők válnak az első számú gyilkosokká.

Az emberek többsége újévkor, vagy szilveszterkor ír egy beszámolót arról, hogy mi minden történt vele abban az évben. Jót-rosszat vegyesen mesélnek. Ugyanezt szeretném én is megtenni, csak egy kicsit hamarabb az év végétől. Hogy miért pont most? Egyszerű... mert mire december lesz, elfelejtem mi történt januárban. Már így sem tudok pontos leírást készíteni az évemről.

Nos, velem is, mint mindekivel jó is, meg rossz is történt. Azzal kezdeném, hogy megismertem novemberben Gergőt, aki jelentős szerepet játszik életemben a mai napig is. Igaz, ez még 2008, de minden történet elkezdődik valahol, nem? Fokozatosan kezdem vele megismerkedni, a végén már 5 órás rekordbezsélgetést hoztuk össze, és innentől kezdve számítottunk igazán barátoknak. Mára már jobban ismer engem, mint én saját magamat, és ez fordítva is elmondható. Minden ment tovább, boldog volt majdenm minden percünk. Azért csak majdnem mind, mert Gergőnek sok megoldhatatlan problémája van, ami nekem is ugyanúgy fáj, mint neki. Emellett Raynaud-szindrómás lettem. Ez egy keringési betegség, a végtagjaim stressz hatására elkékülnek, és hihetetlen fájdalmat érzek.
Februárban úgy volt hogy találkozunk egy szemináriumon, később ez nem jött össze, mert eltörtem a lábujjam, és beteg lettem olyan szinten, hogy menni nem bírtaam, így aztán elmaradt a Pesti kiruccanás.
Azután jött a március, Németországban voltam egy hetet, azidő alatt rengeteget emgtudtam a "legjobb barátnőmről", Clauról. Összevesztem vele olyan szinten, hogy -bár már "kibékültünk"- sosem lesz olyan semmi, mint régen. Márciusban nagyon sok segítséget kaptam Gergőtől, ha ő nem lett volna, nem tudom mit kezdtem volna magammal.
Áprilisra terveztük a következő találka lehetőségét, fel is mentem Pestre, de nem jött el. Egy világ omlott össze bennem, hisz nem tudtam eltalálni mi lehetett ennek az oka. Később ezt tisztáztuk, összevesztünk, de kb. fél órát bírtunk ki egymás nélkül, aztán helyre állt a béke.
Májusban megismerkedett egy sráccal, Kyle-lal, akibe őrülten szerelmes volt mindvégig, de a srác csak kihasználta. Időközben kiderült, hogy Gergőnek halálos betegsége van, és valószínű hogy a nyár folyamán, vagy legkésőbb szeptemberben meg fog halni. Borzalmas volt ezt tőle hallani. Úgy érzem kicsi vagyok még ahhoz, hogy egy oylan tragédiát túléljek. Szerintem ha neki baja esik, akarva-akaratlanul, de utána megyek.
Miután dobta Gergőt, felvettem msn-re, hátha rá tudom ébreszteni arra, milyen felelőtlenül döntött, amikor otthagyta őt, hisz szeretik egymást... Végül is indok nélkül szakítottak. Aztán Kyle-lal összebarátkoztam, a srácokat újra összehoztam, minden tökéletesnek tűnt egy hétig. Idő közben kórházba kerültem a szívemmel, talán ez a hónap volt számomra a legrosszabb.
Utána júniusban ismét szakított Kyle, ugyanúgy indok nélkül, mint először is. Ekkor Gergőnek volt egy öngyilkossági kísérlete, ami szerencsére nem jött neki össze. Mi Kyle-lal megmaradtunk barátoknak, ám mivel Gergőnek egy csöpp önbizalma sincs, bemesélte magának, hogy nekem ott van Kyle, ő már nem is kell nekem. Hatalmas botrány ekrekedett ebből, napokig csak gondolkoztam, és nem tudtam mitévő legyek. Valamelyiküket ott kellett hagynom. Az elején is tudtam, hogy talán nem nézi az egyik jó szemmel, hogy a másikkal vagyok, de vállaltam a kockázatot. Gondolkoztam, és rögtön Gergőt választottam, hiszen ő belőlem egy szelet, amit nem lehet tőlem elvenni semmiképpen. Fájt hogy Kyle-t ott kellett hagynom, de aztán magától jöttek a dolgok. Kyle valamiért már nem írt rám msn-en, nem beszélt velem, s ezzel megkönnyítette a dolgom. Közben apuékkal megbeszéltük, hogy a szívemmel el kell menni Szegedre, leeht be is fektetnek, rosszabb esetben műteni is kell. Eleinte féltem, de már nem félek, mert tudom, hogy azok az orovsok csak segítenek rajtam, nem olyanok mint a Halasiak- bénák, képzetlenek és tapasztalatlanok.
Ma ismét vizsgára készülök, és mivel az eddigi vizsgáim előtt mindig kórházba kerültem, (lsd. február és május) úgy érzem jogos az aggódásom, hogy megint ott kötök ki. Azért reménykedek hogy nem így lesz. 

Így visszagondolva nem olyan szörnyű évem volt, kivéve azt a májust, viszont átélni ezt az egészet így, 14 évesen felért egy sztálini gulag-táborral. Elhatároztam, most többet fogok írni ide, a blogba, bár nem tudok siekrülni fog e, de úgy érzem, szükségem van arra, hogy itt részletesen bezsámoljak az életemről, hogy ne felejdek soha.
 

Nem is tudom ma pontosan miről írjak. Most megint csak nagyonvalakban elmondhatnám mi van velem, úgy, hogy azt utána csak én értsem, de ma inkább kifejtem... A tegnappal kezdeném. Felkeltem, reggeliztem, majd ideültem a géphez, mint minden nap. Igazából netezni nem szoktam, azt kb fél óra alatt megunom, de ott az msn, ahol minden történik... Ott fűzöm szorosabbra a barátságaimat, ott tudok beszélgetni azokkal, akiket szeretek, ott tudok tájékozódni környezetem eseményeiről- és itt nem a pletykákra gondolok. Gergő megkérdezte tőlem, hogy amikor találkoztunk, csalódtam-e. Szeretem, és nem hazudhattam neki, ezért elmondtam hogy pontosan mi zajlott le bennem. Elmondtam, hogy meglepődtem, mert nem teljesen arra számítottam, ami ő valójában. Belül totál ugyanaz a srác, kívülről is (arcra), de a fényképeken vékonynak tűnik- ellentétben a valósággal. Elmondtam, hogy nem kövér, mert tényleg nem az,  ezzel nem tud mit csinálni, a génjeiben van. Képeken egy kb. velem egymagas, vékonydongájú srácnak látszik, valóságban egy 1,90-es mackó.:D Teljes mértékben megelégedhet magával, mert olyan ölelnivaló így.:) Olyan szeretetteljesen, olyan beleéléssel tudott ölelni akkor, hogy úgy éreztem, soha nem fog elengedni. Nem is bántam volna, mert biztonságban éreztem magam. Kicsit félreérthető helyzet, többen úgy értették ki ebből, hogy beleszerettem, de ez nem így van- és ha így lenne se tehetnék semmit, mivel ő más... 
Igazából ennyi lényeges történt tegnap. Ma felkeltem korán- negyed 10kor.xD Elhatároztam hogy ma nem kelek fel, hisz Gergő Gerivel találkozik, Kyle társaságára meg nem nagyon vágyom a történek után. Féltékenység... Cöh. Azt hiszem az az egyik legundorítóbb dolog a világon. Harry Pottert olvastam, mert elfelejtettem miről szól a hetedik rész, azon kívül hogy horkruxokat keresnek. Anyu kihívott reggelizni, megkajáltam, aztán visszafeküdtem és folytattam tovább a barangolást a varázsbirodalomban. Nem sokkal később, olyan fél1 körül meguntam, bekapcsoltam a gépet, de mivel nem volt fent senki msn-en, aki számomra fontos lett volna, nekiálltam Sims3-azni. Időközben felhívott Gergő, hogy Geri nem tudott elmenni a találkára, mert összeveszett anyjával, és nem engedi el. Megkérdezte, most mit csináljon. Mondtam neki, hogy menjen haza, semmi gáz nincs abban, ha hamarabb hazaér mint ahogy mondta. (este 9...) Két órán keresztül csinálta a haját a sráca miatt, ő emg nem tudott elmenni. Pff. Fasza.=/ Na mindegy, most egyik barátnőjével, Vivivel van, azt mondta ma még egyszer felhív... Közben takarítottam egy picit...
Amikor befejeztem a Sims-ezést, nekiálltam Jucival msn-ezni... És most itt vagyok, zenét hallgatok, és unatkozok.xDD
Peace.

             te         he         né         sz         lá         ny             üzenete:
*képzeld.mesétnézek.:Ő
                   ✯               !         SzííTi™               !                ✯             üzenete:
*deédesvagy:D
             te         he         né         sz         lá         ny             üzenete:
*a másodikkedvencet.:Ő
*a kis hableány.:Dxd örökfavorit.:D
                   ✯               !         SzííTi™               !                ✯             üzenete:
*xd azt éniszsreteme:D
             te         he         né         sz         lá         ny             üzenete:
*végre egy rokonlélek.xd
                   ✯               !         SzííTi™               !                ✯             üzenete:
*:U
             te         he         né         sz         lá         ny             üzenete:
*de a legeslegjobb anasztázia.:D
                   ✯               !         SzííTi™               !                ✯             üzenete:
*nekem is az a kedvenc xd
*esküü:D
             te         he         né         sz         lá         ny             üzenete:
*dedurva.xd

Na igen.xDD Ez fura.:D De fulljó.xDD
Vasárnap találkoztam Gergővel. atomjóvolt.:) Lesz még több is remélem... És perszehogylesz. Ugye? Szerintemis.:D
Cigánycsaj könyékig a puncijában turkált..xD Undorítóvolt. De azért vicces.xD
Tiszta gettó az a hely.oO Sok cigány. Mint Halason.
De ennyit a bevezetésbőől.

Ma volt Blanka ballagása, a pestiek  (Törökék) megőrítettek.xD Igazából jófejek meg minden, de Ádám hihetetlenül idegesítőőő.:S Akárcsak Zsani.xDDDDD
A ballagáson majdnem bőgtem, sebaj. Túl vagyunk rajta.:)
Holnap az évzárómra elhívtam Blankát is... Hagy lássa az ünnepséget még mielőtt Sziládys lenne.:'D

Ennyi mára. peace.

 

https://www.youtube.com/watch?v=Slm18jhLVQI

Ezt küldte vasárnap Gergő. Azóta ez jár a fejemben. Szóval ááá. Többeieket már halálraidegesítettem ezzel.:D Engem is idegesít.^o)
Sebaj.

Sissiinek és Eszterneek ma van a szülinapja.^^ Boldogot nekik.:D  Ez azt jelenti hogy június 7 van, vasárnap. Ami azt jeelnti hogy minjárt Hétfő.-.-" Ami DVD-zést jelent a suliban. -.-""
Inkább maradjunk itthon. Oké?xDD

Kiválasztottuk péntekre a karaoke számunkat...:D [Tizenhat tonna..:D]
Gyönyörűlesz.<33xDD


Megvan a szemüvegem.:'( De én nem akarok szemüveges lenni és ez annyira nemér és olyan szar és ááááááááááááááááááá.
Egyszer úgyis rálépek...:@

Tegnap beszéltem Kyle-al, mint mindig. (Egyébként fura, hogy mindig beszélünk, de ha Gergő és Kyle közül kéne választanom, Gergőt választanám szóval np.) Apropó Gergő... tegnap hívott, beszéltünk meg minden, de valami már megint nem oké. Úristen mi lesz itt.:'( Remélem jólvan.(LLLL)

Ennyit mára.

Eddig mindegyikben szerepelt Gergőő.xDDD Sebaj.:D

szereteeeem.(LLLLLLL)
 

Azt hiszem, életem egyik LEGSZÖRNYŰBB reggele volt a mai. Mondhatnánk inkább azt hogy dele, hisz minden fél 12-kor történt. Gergő közölte velem, hogy vége, most ő elmegy a nyugatira... nem részletezem. Mindenki gondoljon itt arra, amire akar. Sírógörcs sírógörcs hátán, ami (véletlen) anyuéknak is feltűnt. Elmondtam nekik mindent, már úgy is mindegynek éreztem. Ők azt mondták, nyilvánvaló hogy Gerő kamuzik... Bár náluk minden kamu, amit nem látnak. Nem tudtam, kinek higgyek, természetesen Gergő felé húztam... Másfél órán keresztül hívogattam, mire végre felvette ezt a kurva telefont. Olyan ideges voltam... hogy azt elmondani nem lehet. Ha szeret, akkor miért akar velem ennyire kibaszni? Nem teheti ezt velem... Csak erre tudtam gondolni.
Aztán felvette, és azt mondta, hgy nem csinál hülyeséget. Mondjuk ebben még midnig nem volt oyaln biztos. "Tuti? igen. Biztos? nem.":@:@ Végül is hazamegy egyszer... remélem.  Gergő, SOHA TÖBBÉ NE IJESSZ MEG ENNYIRE!:'( SZÜKSÉGEM VAN RÁD. SZERETLEK.(LLLLLLLLLL)

Szóval, Andi vagyok, elkezdem az írást. Tulajdonképpen nem ez az első blogom, a másikat meguntam, nem engedett se módosítani, se újat csinálni, és úgy voltam vele: akkor kapjabe.xDD
Először is egy rövid bemutatkozás féle:
Mint már említettem, Andi vagyok. Azért vagyok mongol tehenészlány, mert mongol beütésem van, és Kiskunhalason lakom, egy tanyán. xDD Ezt a tanyát ne úgy képzeld el hogy birkákat legeltetünk naphosszatt, meg tojástszedünk a tyúkolból. Ugyanolyan ház mint a többi.-.-" De a tehenészlány meg honnan jött?! Hát onnan, hogy van egy Budapest szitiis szívemcsücske.xDD<33 Az ő agyában a tehenészlány-variáció él, miszerint tehenet fejek egész nap.xDDD Főleg hogy közbe msnezek velük... de mindegy.:D
Nem jártatom tovább a szám magamról, ígyis elég egoista vagyok, nem kell még továbbfényeznem magam, mert a végén elkopok.^^

Miről is írok? Rólam. Róla. Rólunk. Mindig ezt fogom tenni, akárhánbyszor csak tehetem, írom a blogom. Viszont senki ne számítson arra, hogy minden nap pötyögjem életem minden egyes mozzanatát... Arra az msn van kitalálva.xDDD Meg az úgy unalmas. Majd egyszer írok, amikor kedvem támad.^^

Na csapjunk bele.

Tegnap itt voltak Blankáék, sütögettünk. Full jó volt a kaja, meg a végére a hangulat is.xDD Nem alkoholizáltunk.:D
- Blanka, te bebasztál?
- Nemtom, lehet hogy félreittam.xDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Grat neked.:D<33
- Te Andi, a vámpírok szoktak szarni?
- Persze, olyan véreset...xDDDDDDDDDDDDDD
Meg stb....:D
Imádom az ilyen estéket/délutánokat/deleket/délelőttöket/reggeleket.:D [van még napszak? nincs. oké.xDD]
Anyuékkal megbeszéltünk, ha vége a sulinak, megyünk Szegedre. Kórház...:S:S Már csak az a kérdés hogy műtét lesz-e belőle...:'(
Monjuk nem félek... Szegeden nincs mitől tartanom, egyedül az a para, hogy a nyakamon ott lesz az a vágás, ahogy keresztanyunak is.:S Hogy fogok kinézni? -.-""""
De ez a jövő zenéje...
Ahj, fázik a talpam. Zoknit felvenni luxus.

Gergő írt rám ma msnen... nem voltam gépnél, kiírtam, ha valaki akar valamit, előtte csörgessen meg, és repülök.... De nem csörgött, csak írt hogy "ölel"---> ez nálunk egy smiley. Aztán nemsokkal rá ki is lépett. Nem tudom milyen terveekt szövöget, de felejtse el inkább! Bajt érzek...:(