Gondolkoztam, és rájöttem valamire. Éreztem, hogy ez a nyár másmilyen lesz mint a többi, tudtam hogy szembe kell néznem valamivel, de hogy pontosan mi is ez, csak sejtéseim vannak. Mint előzőleg írtam, talán szembe kell néznem azzal a fájdalommal, hogy elveszítem Őt, akiért mindenem odaadnám. Ha ez bekövetkezik, azt hiszem értelmetlen lenne tovább élnem, és utánamennék. Ezt tudják a barátaim is, ezért azt hiszik, csak Őt szeretem, és más nem is érdekel, pedig ebben nagyot tévednek... Túlságosan nagyot. Amikor a fejemhez vágták hogy akkor menjek csak Hozzá, nekik így nem kellek, egy világ dőlt össze bennem, de siekrült összeszednem magam így tanév végére: Viszsaszereztem a barátokat, akiket igazából el sem veszítettem, csak hanyagoltuk egymást egy időre. Ellentétet írtam most, de a világ csak abből áll!
Az a feltételezésem a nyárral kapcsolatban, hogy végleg elveszítem a szeretteimet, életem értelmetlenné válik, s hajlamos leszek olyan gyáva és ocsmány dolgokra, amikre eddig sosem, vagy csak egy-két "véletlen" folytán voltam képes. 
Ez a nyár nagy vízválasztó az életemben. Most fog kiderülni, ki lesz belőlem, mi lesz velem. Három választási lehetőségem van: Vagy elküldöm Őt, így elkerülöm azt a fájdalmat, hogy ő már nics többé, vagy vele együtt szenvedek, próbálom széppé tenni utolsó heteit, és ha bekövetkezik... vagy utánamegyek, vagy nem. Ezeket az állaáspontokat a megmaradt talán barátnak mondható személyeknek már elmondtam, ők mind arra szavaztak, hogy legyek vele az utolsó pillanatig, és utána majd ők segítenek nekem. De teszek az ő segítségükre, ha nem hozzák Őt vissza nekem! Erre pedig senki nem képes! Teszek az egészre, nekem Ő kell, és nem más! Egyik tanárom szeirnt majd lesz más, akit ugyanígy fogok szeretni. De könyörgöm, Ő egy pótolhatatlan ember! Senki más nem helyettesítheti! Értse már meg a világ!
Ez a nyár a gondok nyarává válik. Ez a nyár kicsit sem lesz olyan felhőtlenül boldog, mint azelőtt. A családom elhagyott, velük sem lehetek, a barátam leszarnak... tisztelet a kivételnek. Három emberrel beszéltem eddig a nyáron. Ennyire nem érdekel senkit, hogy hogy vagyok. És ha eljön az az idő, hogy írom a búcsúlevelemet, ők válnak az első számú gyilkosokká.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.