Régebben, a kinézetük miatt szerettem a fiúkat. A környezetemben még a mai napig is vannak olyanok- elég sokan- akik meglátnak egy srácot, kívülről ideális, onnantól kezdve az a lány szerelmes, és megbolondul azért a pasiért, akit nem is ismer. Így megy ez... Ezt csináltam én is, de rá kellett ébrednem, hogy ez nem így működik. A külcsíny nem számít- mondják sokan. Mikor ezt mondták nekem, magamban nevettem, hisz hogy szerethetném azt, aki nem olyan, mint az álombeli hercegem? Hogy hiheti ezt bárki is, és ami a legfurcsább, hogy képes erre bárki is? Aztán jött ő, akivel csak leveleztem. Sokáig nem is tudtam, hogy hogy néz ki, de beleszerettem a betűibe. Minden mondatot és szót, amit az ő keze írt, szentnek tekintettem. Azután jött a nagybetűs találkozás, és nem úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Egyáltalán nem volt izmos, nem volt zöld szeme, sötétbarna haja, ahogy azt jósoltam. Ennek ellenére mégis szerettem. Oda voltam érte, és amikor ránéztem- megláttam hogy még is mennyire szép... és mennyire szerethető. Egyszerűen tökéletes. 
Rájöttem, hogy valóban nem számít hogy néz ki szerettünk, mert a szeretet megszépít, ahogy a jó tulajdonságok is ugyanezt teszik. Ha a szíved tiszta, ha az almafa gyökere egészséges... akkor annak a fának szép termése lesz. Vagy ha nem is lesz szép, akkor is tetszeni fog, mert az lesz a te Egyetlen és Klónozhatatlan Almafád.  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.