Néha annyira jó lenne valakivel beszélgetni, úgy igazán. Jó lenne, ha lenne egy lelki kukám, amibe belezúdíthatnék mindent, amit csak akarok. Szép lenne, ha lenne valaki, akinél nem kéne attól félnem, hogy untatom vagy csak terhelem a problémáimmal, jó lenne elmondani valakinek őszintén, hogy mit érzek. De a legjobb mégis az lenne, ha lenne valaki, aki átölel, mikor sírok, rámmosolyog, mikor mindenki más morcos képpel néz rám, és ha segítségét kérem, jó tanácsot ad. Szép lenne... de ez a valaki nem jön... hiába reménykedek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.