Ha csak sejtetted volna, hogy ma beszéltél velem utoljára... Szilánkokra törted a már amúgy sem ép szívemet, és ha ezt akkor sejted, nem így bánsz velem. Ha csak sejtetted volna, hogy amit mondtál, ennyire rosszul esik, nem mondtad volna, mert tudom, hogy szeretsz. De a szerelmed mind kevés, ha nem tudsz emberként bánni velem. Ha szereteted ellenére becsapsz, ez az egész nem ér semmit. Ha csak sejtetted volna, hogy hogyan reagálok a történtekre, nem itt lennék. De te semmit sem sejtesz. A szádba kell rágni mindent, hogy megértsd a dolgokat, és ebből lett elegem. Ha csak sejtetted volna akkor reggel, hogy délután már nem élek... MIATTAD... Ha csak sejtetted volna... De te semmit sem sejtesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.