Az emberek többsége újévkor, vagy szilveszterkor ír egy beszámolót arról, hogy mi minden történt vele abban az évben. Jót-rosszat vegyesen mesélnek. Ugyanezt szeretném én is megtenni, csak egy kicsit hamarabb az év végétől. Hogy miért pont most? Egyszerű... mert mire december lesz, elfelejtem mi történt januárban. Már így sem tudok pontos leírást készíteni az évemről.

Nos, velem is, mint mindekivel jó is, meg rossz is történt. Azzal kezdeném, hogy megismertem novemberben Gergőt, aki jelentős szerepet játszik életemben a mai napig is. Igaz, ez még 2008, de minden történet elkezdődik valahol, nem? Fokozatosan kezdem vele megismerkedni, a végén már 5 órás rekordbezsélgetést hoztuk össze, és innentől kezdve számítottunk igazán barátoknak. Mára már jobban ismer engem, mint én saját magamat, és ez fordítva is elmondható. Minden ment tovább, boldog volt majdenm minden percünk. Azért csak majdnem mind, mert Gergőnek sok megoldhatatlan problémája van, ami nekem is ugyanúgy fáj, mint neki. Emellett Raynaud-szindrómás lettem. Ez egy keringési betegség, a végtagjaim stressz hatására elkékülnek, és hihetetlen fájdalmat érzek.
Februárban úgy volt hogy találkozunk egy szemináriumon, később ez nem jött össze, mert eltörtem a lábujjam, és beteg lettem olyan szinten, hogy menni nem bírtaam, így aztán elmaradt a Pesti kiruccanás.
Azután jött a március, Németországban voltam egy hetet, azidő alatt rengeteget emgtudtam a "legjobb barátnőmről", Clauról. Összevesztem vele olyan szinten, hogy -bár már "kibékültünk"- sosem lesz olyan semmi, mint régen. Márciusban nagyon sok segítséget kaptam Gergőtől, ha ő nem lett volna, nem tudom mit kezdtem volna magammal.
Áprilisra terveztük a következő találka lehetőségét, fel is mentem Pestre, de nem jött el. Egy világ omlott össze bennem, hisz nem tudtam eltalálni mi lehetett ennek az oka. Később ezt tisztáztuk, összevesztünk, de kb. fél órát bírtunk ki egymás nélkül, aztán helyre állt a béke.
Májusban megismerkedett egy sráccal, Kyle-lal, akibe őrülten szerelmes volt mindvégig, de a srác csak kihasználta. Időközben kiderült, hogy Gergőnek halálos betegsége van, és valószínű hogy a nyár folyamán, vagy legkésőbb szeptemberben meg fog halni. Borzalmas volt ezt tőle hallani. Úgy érzem kicsi vagyok még ahhoz, hogy egy oylan tragédiát túléljek. Szerintem ha neki baja esik, akarva-akaratlanul, de utána megyek.
Miután dobta Gergőt, felvettem msn-re, hátha rá tudom ébreszteni arra, milyen felelőtlenül döntött, amikor otthagyta őt, hisz szeretik egymást... Végül is indok nélkül szakítottak. Aztán Kyle-lal összebarátkoztam, a srácokat újra összehoztam, minden tökéletesnek tűnt egy hétig. Idő közben kórházba kerültem a szívemmel, talán ez a hónap volt számomra a legrosszabb.
Utána júniusban ismét szakított Kyle, ugyanúgy indok nélkül, mint először is. Ekkor Gergőnek volt egy öngyilkossági kísérlete, ami szerencsére nem jött neki össze. Mi Kyle-lal megmaradtunk barátoknak, ám mivel Gergőnek egy csöpp önbizalma sincs, bemesélte magának, hogy nekem ott van Kyle, ő már nem is kell nekem. Hatalmas botrány ekrekedett ebből, napokig csak gondolkoztam, és nem tudtam mitévő legyek. Valamelyiküket ott kellett hagynom. Az elején is tudtam, hogy talán nem nézi az egyik jó szemmel, hogy a másikkal vagyok, de vállaltam a kockázatot. Gondolkoztam, és rögtön Gergőt választottam, hiszen ő belőlem egy szelet, amit nem lehet tőlem elvenni semmiképpen. Fájt hogy Kyle-t ott kellett hagynom, de aztán magától jöttek a dolgok. Kyle valamiért már nem írt rám msn-en, nem beszélt velem, s ezzel megkönnyítette a dolgom. Közben apuékkal megbeszéltük, hogy a szívemmel el kell menni Szegedre, leeht be is fektetnek, rosszabb esetben műteni is kell. Eleinte féltem, de már nem félek, mert tudom, hogy azok az orovsok csak segítenek rajtam, nem olyanok mint a Halasiak- bénák, képzetlenek és tapasztalatlanok.
Ma ismét vizsgára készülök, és mivel az eddigi vizsgáim előtt mindig kórházba kerültem, (lsd. február és május) úgy érzem jogos az aggódásom, hogy megint ott kötök ki. Azért reménykedek hogy nem így lesz. 

Így visszagondolva nem olyan szörnyű évem volt, kivéve azt a májust, viszont átélni ezt az egészet így, 14 évesen felért egy sztálini gulag-táborral. Elhatároztam, most többet fogok írni ide, a blogba, bár nem tudok siekrülni fog e, de úgy érzem, szükségem van arra, hogy itt részletesen bezsámoljak az életemről, hogy ne felejdek soha.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.