Mindjárt itt a szeptember, az az idő, melyiken minden "jóslat" beteljesedik. Vagy nem... Találgatok csak, hogy vajon meg fog-e történni az, amitől a legjobban félek. Elveszítem-e Őt? Reménykedek hogy nem. Imádkozok, könyörögök Istenhez. Bíznom kell abban, hogy igen is vannak még csodák! Hinnem kell abban, hogy van megoldás, hogy ha Őt szeretet veszi körül, minden rendbe jön. Nem szabad mást gondolnom. Ez jár a fejemben minden nap, gondolataim elkalandozni sem tudnak. Minden percem róla szól, mert szeretem és féltem. Ám az én szeretetem ide nem elég. Kell másé is. Igyekszem, toborzom az embereket, mondom nekik hogy mutassák ki érzelmeiket felé, ne folytsák el, mert neki az élete múlhat rajta... Azt hiszem jó úton haladok.
A másik dolog pedig az iskolakezdés. Kilencedikes lettem. Új dolgok, új emberek, új arcok... egyedül én maradok olyan amilyen, és az iskola. Barátnőim is megváltoztak... tanárokat is váltanom kellett. Vajon ennek a megújulásnak, belső regenerálódásnak pozitív eredménye lesz? Vajon minden jól fog alakulni az életemben? Mint mondtam, csak találgathatok, de egyvalamiben biztos vagyok: ez a szeptember nem olyan lesz mint a többi, tudom, hogy új nap virrad ránk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.