Ostoba voltam, és naiv. A rózsaszín ködfalat, amit naivságomból építettem magam köré, folyamatosan rombolja a valóság. Nem értem, hogy lehettem ennyire felelőtlen. Hittem minden szavának, úgy éreztem, igazat mond, és most mégis rá kellett jönnöm, hogy mindvégig hazudott. Ostromolja a valóság a stabilnak és erősnek hitt falamat. Napok kérdése, és az egész ködfátyol eltűnik szemeim körül, és a fény azonnal áthatol. Meg fogja világítani az embereket, és látni fogom, hogy ki milyen is valójában. De tényleg ostoba voltam, és naiv. Már késő bánnom, nem tehetek ellene, minden igazság a nyakamba fog zúdulni, a túl erős fény pedig megvakít.  Amitől viszont a legjobban félek, hogy szívem lesz a leggyengébb katona a csata során... és végleg megrokkan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.